István a Király: Egy lenyűgöző beállás estéje (2024.05.24)

 

Szőrényi Levente és Bródy János örök érvényű darabja 2018 óta gazdagítja a Budapesti Operettszínház repertoárját. A darabot, számos csodás szereposztásban volt már szerencsém megtekinteni a színházban és ki-ki más okból nőtt a szívemhez a darab során. A péntek esti előadás mégis különleges volt, hisz új királyt avattunk, Nemes Tibor személyében. A fiatal művésznek nem ez volt az első találkozása a darabbal, korábban stúdiósként részese volt több alkalommal is. Az áprilisban bemutatott Carmenben már bizonyította, hogy milyen jól boldogul az érzelmek széles skáláján mozgó karakterekkel. Márpedig Tibor nagyon sok különféle érzelmet megmutat Istvánból a darab során. A darab kezdetén egy apját gyászoló fiút látunk, akit valóban "elfúj minden szél". Ahogyan az események haladnak, István kezd lassan összetörni a vállára nehezedő súly alatt. Ugyan a Rékától kapott bátorító szavak hoznak némi békét a lelkébe, a Kopánnyal való végső harc látszólag teljesen megtörik "Mond mennyit ér az ember, ha tisztessége gyenge? Mond mennyit ér ha kárhozott a győzelemre?" A darab végére mégis sikerül felnőnie, igazi királlyá válnia. Igazán fantasztikus alakítást láthattunk tőle, mind hangban, mind játékban tökéletes volt. Tibort fantasztikus művészek kísérték az este folyamán.

Feke Pál Koppánya az őserőt, a szabadság iránti vágyat jeleníti meg. Ahogy Istvánnak, úgy neki is az a célja, hogy az országban béke legyen, ám nem kíván ezért fejet hajtani az egyház előtt és végül nem fogadja el a békejobbot, amit István nyújt neki. A végsőkig becsülettel harcol, megrendítő pillanat, mikor elszakítják lányától és feleségeitől. Ugyan Feke Pál neve összeforrt István szerepével, ám Koppányként is lehengerlő alakítást nyújtott.

Kálmán Petra Rékája egyszerű és végtelenül tiszta. Csodálatos hangjával megmelengeti a szíveket. Rékában végtelen jóság lakozik, aki mindenkinek csak jót akar, úgy Istvánnak mind az apjának. Szívszorító, hogy mindezek ellenére végül mindkettejüket elveszíti. Petra csodásan és végig nagyon érzékeny nyúlt a szerephez, több gyönyörű pillanatot is köszönhetünk neki.

Fantasztikus alakításokat láthattunk még többek között Siménfalvy Ágotától, aki keménykezű, ellentmondást nem tűrő Sarolt volt, Drahos Evelintől, aki nem csak csodásan énekelte el Gizellát, de gyöngédséggel töltötte meg a karaktert, Magocs Otto, aki Asztrik szerepében ismét bebizonyította, hogy negatív szerepben is zseniális, illetve Szentmártoni Norman is fantasztikus volt Vecellin szerepében, a német akcentus különösen jól állt neki.

Hálás köszönetem ezért az estéért és mindenkit arra bíztatok, ha még nem látta, tekintse meg a jövő évadban a darabot, hihetetlen élményekkel gazdagodik az ember, mint, mikor az egész színház együtt énekli a Himnuszt. Tibornak pedig szeretnék gratulálni és kívánok neki nagyon sok sikert ebben a szerepben és még több ilyen szép szerepet.